A projekt előzményei
Parlagisas-védelem Magyarországon a 70-es évektől napjainkig

Az MME 1974-es megalakulását követően fokozatosan kialakult egy olyan, lelkes önkéntesekből álló országos hálózat, amely egyre növekvő figyelemmel és áldozatvállalással foglalkozott számos hazai madárfaj állományának felmérésével, megismerésével, védelmével. A kis számú megfigyelő egyre nagyobb területen mérte fel a hazai parlagi sas költőpárokat. A fészkelőhelyek felderítése alapvető fontosságú volt ahhoz, hogy - ahol szükséges volt - aktív védelmi beavatkozásokkal biztosítani lehessen a fészkelések sikerét. A hatósági jellegű beavatkozás (pl. erdészeti vagy vadászati tevékenységek korlátozása) mindig az állami természetvédelem szerveinek feladata volt, és ez ma is így van.

Az állomány növekedését és terjedését a védelmi munka mellett elsősorban a rendszerváltással együttjáró kedvező folyamatok segíthették elő, mint pl. a nagy mezőgazdasági táblák felaprózódása, a mezőgazdaságban használt kemikáliák mennyiségének drasztikus csökkenése, valamint a vadgazdálkodók szemléletváltozása. Az első síkvidéki költésre 1989-ben került sor, 2002-ben pedig közel 30 pár költött alföldi területeken. Míg 1980-ban országosan 10 pár volt ismert, és a becsült állomány sem haladta meg a 20 párt, 2002-ben 55 pár fészke volt pontosan ismert, a becsült állomány pedig 60 párra tehető (ld. grafikon). 2003-ban 67 pár volt ismert, közülük 62 foglalt fészket és 57 pár tojást is rakott.